Figyelj!
Te!
Igen te!
Na, csakhogy eljut hozzád ez az üzenet.
Szeretném kiadni magamból azt, ami régóta bennem lappang.
Nos arról van szó, hogy.. Jaj, hogy is kezdhetném?
Nem tudom hol vagy. Nem tudom, hogy hány kilométer áll kettőnk közé. Arról sincs fogalmam, hogy te vajon gondolsz -e néhanapján rám. Arra pedig gondolni sem merek, hogy mit gondolsz rólam.
Hiányzol.
Tudom, én is hiányzom neked.
Bár lehet, hogy épp van valakid. Az is lehet, hogy éppen szakítasz. Vagy veled szakít valaki.
Megijeszt, hogy nem tudom mi történik éppen veled.
De vígasztal az, hogy te sem tudod ezt rólam.
Nem tudod, hogy éppen mit csinálok és hogy kivel.
Talán te is rám gondolsz ebben a pillanatban. Talán te is hozzám intézel egy szöveget, ami talán sosem jut el hozzám.
De egyszer elmondhatod majd, hogy mi gyötört éppen ezen a napon. És ez éltet.
Tudom, hogy egyszer összefutunk valahol.
Tudom, hogy te is gondolsz ilyenekre.
De addig élveznünk kell az életet.
Nevetni. Szenvedni. Felépülni. Aztán előröl kezdeni.
Aztán ha kellő tapasztalatot szerzünk és azok leszünk, akiknek lennünk kell.. Találkozunk.
Sosem tudhatjuk hol és mikor.
Talán holnap a mekiben. Vagy jövőhéten a büfében. Esetleg egy év múlva nyaraláson. Vagy hosszú évek, évtizedek múlva a legváratlanabb szituációban.
De egyszer biztosan.
Addig pedig megkérlek téged. Téged, aki most ezt olvasod. Ne várj a csodára. Tedd azt, ami boldoggá tesz. Tipord el azt, aki az utadba áll. Éld az életed, mert ha találkozol velem minden megváltozik. A feje tetejére állítjuk egymás életét. Addig is ragadj meg minden lehetőséget, ami hozzásegít ahhoz az élethez, amit szeretnél. Intézz el mindent, hogy mire találkozunk már csak egymással kelljen foglalkoznunk.
Üdvözlettel:
a TE jövendőbelid